2009.07.18. – Szombat
Reggel jó korán felkeltem, pedig nem is vagyok muzulmán. Bepakoltam a zsákomba a maradék cuccomat, majd a Pikoló felé vettem az irányt. Útközben azon agyaltam, vajon szóltunk-e Tapsinak, hogy a Pikolóban fogunk indulás előtt szűrni, ugyanis ő előző este nem jött le, így nem tudhatott arról, hogy a Tibi bácsi korábban kinyit a kedvünkért. Szerencsére Tapsit nem kellett félteni, ugyanis mire odaértem, már ott itta az sörét ( ennek vajon lehet köze ahhoz, hogy az apja szokott vadászni? ), némi rummal kísérve, csak hogy ne érezze már magát annyira egyedül. Már hogy a söre, nem a Tapsi, hiszen rajta kívül már ott volt tschaby, Zoli, és kedvenc testépítőnk, Adrián is. Körülbelül ebben a sorrendben szerepelnek az alábbi képen:
Mivel a többiek már egy sörhosszal vezettek, felháborodtam, és kikértem magamnak een is a sörömet. Na nehogy már lemaradjak, csak mert pár perccel később érkeztem! És ha már a pultnál voltam, megpróbáltam rábeszélni a Tibi bácsit, hogy igyon meg ő is egy korsóval a kontómra. Hátha többet nem lát, vagy tétova ló ( gy.k. mittudomén ). De sajnos a Tibi bácsinak vérző szívvel vissza kellett utasítania az ajánlatomat, mert hogy munka közben nem sörözik ( mivan? mióta? meg különben is, milyen pincér az ilyen? 
). Mondtam neki, hogy akkor igyunk egy csecsemőnek valót ( rövidet ), abból baj nem lehet, de sajnos a töményre is nemet mondott. Pedig ráfért volna, mert már nagyon remegett a keze! Nézzétek csak:
Miután megvolt a reggeli fittness-program ( fogyasztottunk ), elbúcsúztunk a Tibi bától, és átbattyogtunk a parkolóba gyülekezni. Mert hogy még nem volt teljes a csapat. Igaz, addigra már Zsótti is befutott a Tenyérfejű Lánnyal és idei elsőtúrázónkkal, Mátéval, na meg annak anyukájával, aki amúgy a Zsóttinak is anyukája ( aki ezt ki tudja gobozni, az kap egy pirospontot! – na nem kell megijedni, nem a homloka közepére! 
) Az alábbi képen Máté ( és Zsótti ) anyukája éppen azt ígérteti meg Zsóttival, hogy vigyázni fogunk kisebbik fiára ( aki a jobb szélen látható ), és nem hagyjuk, hogy nevet változtasson Matára. Az ígéret könnyelmű volt, ugyanis alig hogy elindult a busz, Máté kijelentette, hogy ‘a valóságot az alkohol hiánya okozza’, de szerencsére sikerült meggátolni, hogy elmerüljön a folyékony valóságban. A képre visszatérve, a Tenyérfejű Lány is szerepel rajta inkognitóban, Hajarcú Némbernek álcázva:
Lassan befutott a buszunk is, Reistivel ( Testmester Zászló ) a fedélzeten. Igaz, ő ezen a képen nem látszik, de ott van, higgyétek el!
A busz után nem sokkal Creideiki és Totoro is megérkezett. Nem rossz teljesítmény ahhoz képest, hogy az közvetlenül a parkoló mellett laknak… 
Mikor megláttuk, hogy kilépnek a lépcsőházból, meg is lepődtünk, mekkora pakkokkal jönnek ( tele volt mindkét kezük szattyokkal ), de mikor a szemetes konténerek felé indultak, egy percre megijedtünk, hogy csupán a szemetet hozták le, és elfeledkeztek az indulásról. Azért szerencsére a szemét leparkolása után csatlakoztak hozzánk. Na igen, így kell összekötni a kellemest a hasznossal! A náluk lévő hulladék mennyiségéből ítélve már jó ideje készültek erre az akcióra!
Arra, hogy Nemtommi hogyan, illetve mikor érkezett meg, nem emlékszem, de az alábbi kép tanulsága szerint induláskor már rajta volt a kisbuszon. Ő is hozott magával szattyot, de Totoroékkal ellentétben az övében nem szemét, hanem sör volt… ( látjátok, milyen szeretettel nézegeti? )
Időközben persze másnál is előkerültek a sörök, bár nem mindenki bírta jól a gyűrődést:
A fenti kép ellenére egész jól telt az utazás. Iszogattunk, beszélgettünk, élveztük a gyönyörű tájat, hogy suhan el mellettünk…néha meg is kellett állni, hogy közelebbről is meg tudjuk pissantani pislantani:
Menet közben útba ejtettük Ajkát ( még mielőtt valaki megkérdezné, nem Szemérem Ajkáról van szó, és igen, útba ejtettük, nem pedig teherbe! – persze miért is kérdezne ilyen hülyeségeket bárki is rajtam kívül? ), ahol megálltunk a benzinkúton. Gondolom sörért. Igazság szerint erre nem emlékszem, de mivel a jegyzeteimben ( amit nemrég tschaby diktált le ) szerepel, gondoltam megemlítem. De szerencsére a következő állomás, a Cseszneki vár már rémlik! Viszont erről meg majd csak következő alkalommal fogok mesélni… 